2015. augusztus 11., kedd

Yowamushi Pedal

Kerékpár. Egy olyan közlekedési eszköz, melynek nincs káros anyagkibocsájtása és a saját erőnkkel el tudunk jutni, bárhová. A kerékpárok között is változatos a választék, csakúgy, mint egy autó esetében. Utcai, hegyi, városi és még megannyi fajta. Nekem jelenleg egy Mountine Bike-om van, viszont ennek az animének a hatására, biztosan cserélni fogom. 

A főbb szereplők, egy képen
ELÖLJÁRÓBAN:

Elsőként 2008-ban jelent meg a Weekly Shonen Champion keretein belül, majd 2013-ban elindult útjára az anime adaptáció is. Az animációért a TMS Entertainment volt a felelős. A cég nevéhez fűződik többek között a Kamisama Hajimemashita, a Lupin széria vagy az idei nyári nagy kedvencem, a Jitsu wa Watashi wa. 2014-ben érkezett a második évad, illetve egy Light Novell, amit a gyűjtők, bizonyára folyamatosan be is szereznek. 

TÖRTÉNET:

A  történet roppant egyszerű. Főszereplőnk, Onoda Sakamichi egy igazi otaku. Odavan az animékért, a mangákért, a figurákért, gyakorlatilag mindenért, ami köthető a már említett dolgokhoz. Ami ennek a függőségnek a tetejére felteszi a koronát, az talán az, hogy meglehetősen sokszor biciklizi le a 90 kilométert, hogy megvegyen pár dolgot. Ez a 90 kilométer, pontosan az a távolság, ami a szülőháza és Akiba között van. Ez mind szép és jó, egy jó országúti kerékpárral ez szinte semmiség. Igen ám, de Onoda nem egy országúti biciklivel teszi ezt meg, hanem egy nagymama biciklivel teszi meg. Egy ilyen kerékpár körülbelül 20 kilogramm és nem éppen lehet vele gyorsan menni. Ami meg aztán a pofátlanság és a szülői féltés netovábbja az az, hogy Onoda kerékpárját megbuheráltatták egy szerelővel, hogy ne tudjon messzire eljutni. Onoda persze ezt nem tudta és Akiba mindig úti cél volt neki. Miután felvették a középiskolába, a helyi anime-klub tagja akart lenni, viszont ez a klub megszűnt érdeklődés hiányában. Onoda elhatározta, hogy feléleszti a poraiból a klubot, csak semmi sem ilyen egyszerű, főleg ha a sors egy teljesen más utat épít eléd. Egy bájos leányzóval, Kanzaki Miki-vel hozza össze az élet, akivel össze is barátkozik, majd mikor Akiba felé megy, egy versenyzővel kerül össze, név szerint, Imaizumi Shunsuke-vel. Eleinte egy roppant magának való karakter, viszont az anime végére, sok dolog megváltozik. Köztük egy verseny is kerekedik, amiben Onoda a nagymama biciklijével, Imaizumi pedig az országúti kerékpárjával száll nyeregbe. Az eredmény egyértelmű, viszont Onoda végig tudja tartani a tempót Imaizumi-val. Nem sokkal később egy heves természetű és lobbanékony sráccal is összefut, Ő nem más, mint egy sebes sprinter Naruko Shoukichi. Mire Onoda feleszmél már önként jelentkezett az iskolai kerékpárcsapatba. Eleinte furcsán nézték, majd az elsőévesek versenyén megmutatta, hogy ki is Ő valójában. Van rengeteg mű, ami néhol vagy egy ponton eltér az eredeti manga műtől, ez viszont nem olyan. A készítők csak ritkán javítottak valamit, azokat azonban csak az anime javára. A főhangsúly végig az edzésen van, nem is akármiért. A nyár legnagyobb iskolai biciklis versenyén, az Inter-High-on akar indulni a Sohuko Akadémia. Ez viszont egy embert próbáló feladat. Onoda és társai, egy táborban vettek részt, ahol összesen ezer kilométert kell letekerni, egy öt kilométeres pályán, négy nap alatt. Nem lövök le semmit azzal, hogy mindenkinek sikerült teljesíteni, azonban ezen a versenyen történt egy kisebb verseny is, amiben az első éves, Onoda, Imaizumi és Naruko csapott össze, a másodéves Aoyagi és Teshima ellen. Ez a harc azért szólt, hogy kik fognak részt venni a harmadéves Tadokoro, az ász sprinter, Makishima, az ász mászó és a kapitány Shingo mellett. Ezen a három napos versenyen több karakter múltját is megismerjük, képbe kerül három másik iskola, akik vágynak a győzelemre. Az anime készítői gonosz módon az Inter-High közepén vágták félbe az animét, szóval örülök, hogy utólag néztem meg. 

Onoda egy örömteli pillanatban, Miki és barátnője, Tachibana társaságában.


SZEREPLŐK:

Szereplőkből rengeteget kaptunk, ez nem is csoda, hiszen rengeteg a versenyző és a segítő karakter. Számomra ha ki kellene emelnem három kedvenc szereplőt akkor rendkívül nehéz lenne a dolgom. Az első karakter akit ideraknék az, Kanzaki Maki. Mint már mondottam számomra egy bájos karakter, aki odaadó módon segíti a srácokat, akármi van és folyamatosan önti beléjük a lelket. A második, a Sohuko ász sprintere, Tadokoro. Egyértelműen egy olyan karakter számomra, akivel tudok azonosulni. Bár én magas nem vagyok, sem éppen egy akkora darab ember, mint Ő, mégis imádok gyorsan menni a biciklimen és enni is szeretek, akárcsak Ő. A múltja számomra olyan, amivel lehet több ember is tud azonosulni, viszont ez a medve egy igazán humoros medve. A harmadik szereplő aki talán a legjobban megfogott, az nem más, mint a Hakogaku egy újonca Manami Sangaku. Bár Ő mászó és az Alföldön nincs ilyen hely, ahol lehetne hegyet mászni, mégis az a természettel való együttműködés, bámulatos és elképesztően vakmerő karakter ez az elsőéves újonc.

A Sohuko Inter-High csapata.
Tadokoro, Naruko, Onoda, Imaizumi, Shingo, Makishima

KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONOK:


Az animáció sok helyen megüti a gyönyörű szintet. Szépek a tájak, realisztikusan vannak ábrázolva a jelenetek, a karakterek összes izzadságcseppjétől kezdve, a legkisebb szélben szálló levéldarabokig mindent meglehetősen szépen van meganimálva.

Az animének, hiába két évados, több nyitódala és záróakkordja is van. Számomra legjobban a ROOKIEZ is PUNK'D által írt zenék jöttek be a legjobban, viszont ez emberfüggő, hogy kinek melyik dalok jönnek be a legjobban. Ezek a dalokon kívül, a többi együttes is kitett magért, ami abban is megmutatkozik, hogy pontosan illik az animére, az összes nyitó- és záródal. Az összes háttérben hallható zene (népies nevén OST) pontosan akkor csendül fel amikor a legmegfelelőbb a pillanat és a hangulatot is sokszor ezek viszik el a hátukon az animét. Ha kell beraknak olyan szomorú zenét, hogy majd' elsírod magad. 



A szinkronszínészek kitettek magukért. A karakterek hangjai tökéletesen passzolnak az adott karakterekhez. Például az egyik karakter, akit kicsit horrorisztikusabbra akartak ábrázolni, olyan szinkronszínészt kapott, hogy csillagos hatost érdemel. Viszont számomra irritáló hangot is találtam és mindig örültem amikor végre befogta a pofáját Sugimoto Mifurute, egy pesszimista elsőéves Onoda csapatában. 

VÉLEMÉNY:

Kinek is ajánlanám pontosan ezt a művet? Mindenféleképpen csak akkor nézd meg, ha érdekel a kerékpározás és annak a művészete. Azok is belenézhetnek akik nem éppen konyítanak ehhez a témához, vagy hidegen is hagyhatja őket, viszont vannak olyan részek, ahol nem sok minden történik, csak háttértörténet mesélés vagy tekerés ezerrel, amik a külsősöknek unalmas lehet, ezzel megtörve a mű hangulatát. 



Kicsit olyan volt ez a mű, mint egy hullámvasút. Egyszer lassan haladunk, mint egy teknős, aztán olyan gyorsan, mint a Shinkansen. Egyszer a felhők felett vagyunk, annyira jó a kedvünk, máskor pedig a szomorúság és a csalódottság tölti el az embereket. 

A humorfaktora néha a legváratlanabb pillanatokban tör elő, például amikor Onoda bevárja Tadokoro-t, hogy visszavigye a csapathoz, rávette a sprintert, hogy együtt énekeljék az egyik műnek a dalát. Ez a mű tudtommal még csak a Yowamushi Pedal-ban jelent meg és nincs belőle feldolgozás, hogy mi is lássuk. Az pedig ahogyan a Kentarou Itou, Tadokoro hangja énekli, azzal a mély hangjával, valami olyan vicces pillanat, hogy akármikor megnézem, elfog a könnyes röhögés. 

Számomra ez a mű egy olyan dolog volt, ami elindított azon az úton, hogy nagy távokat biciklizzek le vagy akár versenyszerűen is elkezdjem a kerékpározást. A kerékpárok rajongóinak, biztosan tetszeni fog, mint már mondottam.

Az említett húzás