2015. november 28., szombat

II. Szegedi Japán Nap

Egy remekül jól sikert molinó a rendezvény nevével
Immáron a második alkalommal került megrendezésre a Szegedi Japán Napok, ahol a japán kultúrával ismerkedhetett a nagyérdemű, megtudhatott magáról Japánról néhány érdekes dolgot, kipróbálhatott hagyományos játékokat, megkóstolhatott pár japán ételt és végül, de nem utolsó sorban, japán emberekkel is beszélhetett. 

Kicsivel több, mint egy éve, az Szegeden az IH-ban került megrendezésre az első ilyen kaliberű rendezvény, amin szintén részt vettem és már akkor is tetszett. Örültem, hogy volt egy rendezvény a közelemben, amire el tudtam menni, szinte ingyen. Mivel Szeged és Budapest között van egy tetemesebb távolság, ebből kifolyólag nem kis pénzes mulatság számomra a MondoCon. Pontosan ezért tett a kedvemre ez az egész rendezvény. Már ott is több mindent levetítettek, egy kis japán nyelvet is lehetett tanulni, játékokat is ki lehetett próbálni és így  tovább. 

Aikawa Yumie előadása, Herczeg Csaba tolmácsolásában

A második Szegedi Japán Nap már az Agorában került megrendezésre az IH-D2 Ifjúsági Fejlesztő- és Médiaközpont és a Szegedi Anime Függő Társaság (röviden: SZAFT) kezei között. A rendezvényen tényleg nem kevés program volt, remekül ki is töltötték azt az időt, amit erre az eseményre szántak. A megnyitó után rögtön Skype-kapcsolással, úgymond találkozhattunk két japán emberrel, akiket Herczeg Csaba tolmácsolt. Gyakorlatilag bemutatkoztak, majd elmondtak pár dolgot, köztük azt, hogy miket hiányolnak Magyarországról, hiszen kis hazánkban is megfordultak. Valamint két magyar leányzót is elértek, akik most kint vannak Japánban. Ami nekem nagyon tetszett, az japán nyelvlecke volt, amit Aikawa Yumie tartott meg nekünk, Herczeg Csaba tolmácsolásával. Amit megtanultunk, az a számolás volt, szinte húszig. Pár köszönést, alap kifejezést és bemutatkozást, valamint a Kanijkról, Hiraganákról, illetve Katakanákról kaptunk több információt. Ezt a nap folyamán meg is ismételték, bár nem voltak akkor annyian, mint az elsőn, de így is hangulatos volt. Levetítettek ezek után egy Tokyo-ról szóló negyedórás dokumentum filmet, ami kellőképpen informatív lett, valamint ez után jött a Chanoyu, azaz egy hagyományos tea szertartást, ám erről sokat nem tudok mondani, ugyanis rengeteg ember volt ott, plusz a teát se kívántam valahogy. 

Fodor Balázs és az általa előadott téma, egyik megállója
Kaptunk egy ebédszünetet, ahol Én megkóstoltam a sushit, amiről kettő dolgot tudtam leszűrni. Ritka furcsa íze van, de egyáltalán nem rossz, valamint a szójaszószt ne vigyétek túlzásba, mert olyan sós, hogy majdnem bepusziltam fél liter vizet. Miután ennek a kisebb szünetnek vége lett a szegedi NNG Dance Group mutatkozott be egy, két számos tánc előadással és innen is gratulálok a lányoknak, mert remekül táncoltak. A tánc után, Fodor Balázs tartott egy előadást, Anime kultúra a kezdetektől néven. Ez igencsak interaktívra sikeredett, mivel miután elmondta azokat a dolgokat, amik engem speciel foglalkoztattak, hogy honnan kezdődik ez az egész, mik a legmeghatározóbb művel, stb. elkezdődött egy kisebb "Mondasz egy animét és Én véleményezem" dolog. Gyakorlatilag Balázs, a legeldugottabbakról és a legismertebb művekről is mondott szubjektív véleményt. Itt szinte bármelyik anime-t mondhattad, mert volt rá válasz, akár velős és tömör, akár hosszú és kifejtős. A harcművészeti bemutató sem maradt el, amint a Szegedi Kendo Egyesület tartott meg - az aikido elmaradt - és élveztem. Alapvetően még sose láttam efféle harcművészetet - csak anime-ben -, de megfogott. Rengeteg szabálya van és kicsit számomra érthetetlen, de az egész fegyelem és tisztelet miatt tetszett számomra a legjobban. A nap utolsó megállója egy Kérdezz-Felelek volt japán cserediákok és köztünk, a nézők között. Az előre megírt kérdéseket Garai Timi tette fel és Herczeg Csaba fordított. Ezen ugyan nem tudtam a buszom miatt végig maradni, de ameddig tudtam maradni, remek volt a hangulat. Nagyon jól elmondták a választ azokra, kérdésekre amiket feltettek nekik és viszonylag sokat is megtudunk. Én nem tudtam, hogy van egy egyetem, ahol van külön magyar szak, ahol a nyelvünket és a kultúránkat lehet tanulni. Ez engem nagyon meglepett, de örültem is neki.


A kerekasztal
Ezen programokkal párhuzamosan még kézműves foglalkozáson lehetett részt venni, mangákat olvasni a manga sarokban - magyart, angolt és aki tudta olvasni, az olvashatott eredeti japán mangát is. - valamint a hagyományos Yukata-t is magunkra lehetett ölteni. Bence nevű haverom, fel is próbálta, tapasztalatait el is mondta. Elmondása szerint kényelmes volt, főleg a kéznél, egyetlen negatívum az volt, hogy lépni, nehezen lehetett benne. Aki akarta az kipróbálhatta a kalligráfiát is, ahol segítséget is kapott. 
A mangasarok néhány darabja, köztük magyar, angol és japán mangákkal
Számomra a rendezvény egy hatalmas felüdülés volt, mert fejlődött az elsőhöz képest, rengeteget. Úgy láttam, hogy több embert is megmozgatott, ezért élvezetesebbnek is gondoltam a rendezvényt. Kitörő lelkesedéssel várom a következő ilyen lehetőséget, hogy elmenjek és kiéljem a japán kultúrához fűződő szeretetemet.