Gotoubun no Hanayome

Régen nem léptem erre a platformra, most viszont tudtam nektek hozni egy olyan animét, ami engem totálisan félrevezetett. Meg végre van úgy időm és kedvem leülni kicsit ez a platform elé is.

Nino, Miku, Itsuki, Yotsuba és Ichika

ELÖLJÁRÓBAN:

Negi Haruba alkotása besorolását tekintve egy hárem alapokon nyugvó romantikus dráma, komikusabb jelenetekkel megfűszerezve, valamint az ecchi tálból is egy csipetet kivett az alkotó, mint a karakterdizájn terén, mint pedig egy-két poén esetében. 2017 óta halad előre a Weekly Shonen Magazine lapjain. 2019-ben pedig megkapta anime adaptációját is, amelyet a Tezuka Productions hozott tető alá 12 résszel. Ez a stúdió egyébként az Astro Boy-ért is felelős volt, illetve a szintén 2019-ben bemutatott Dororo-ért is. 

TÖRTÉNET:

Maga a történet nem egy túlzottan magas intelligenciát követelő alkotás, legalábbis az alaptézist tekintve. Egy szegény családból származó srác, névszerint Ueasugi Futaro egy roppantul okos diák, aki azonban se nem túl sportos, se nem túl empatikus, de cserébe vág az esze. Az családját súlyos adósság sújtotta a múltban, éppen ezért ez az ami segíthet nekik kijönni ebből a helyzetből. Édesapjával és húgával laknak egy fedél alatt, igencsak szegényes, de mégis valamennyire élhető lakásban. Egyik nap az iskolai ebédszünetben megkörnyékezi a szemrevaló Nakano Itsuki egy véletlennek köszönhetően. A lány miután megkérte, hogy korrepetálja, a srác ezt visszautasítja, majd kiderül, hogy rögtön van öt darab Nakano lány. A már említett kissé magának való Itsuki, a "legidősebb testvér" és kissé bölcs Ichika, a sportos és szeleburdi Yotsuba, a csendes Miku, végül pedig a tsundere jellemekkel bőven ellátott, Itsukihoz némileg hasonlító Nino. Az első részben ki is derül, hogy a Nakano család feje kereste fel Futaro-t azzal, hogy segítsen a lányainak elvégezni az iskolát, így az adósságuk is ki lesz fizetve. A lányok ennek láthatóan nem örültek és talán valahol még Futaro se. Ahogy haladnak előre a részek kiderül pár dolog mindegyik lányról, köztük az, hogy melyik tantárgy az amiben kimagaslóak vagy éppen az, hogy a valóéletben kinek mi a leginkább hozzáillő. 

Itsuki és Futaro az első részben

GRAFIKA, ZENÉK, SZINKRONHANGOK:

Maga a stúdió próbálta szerintem a legtöbbet kihozni a látványvilágból, néha viszont sikerült olyan bugyuta képet alkotni szerencsétlen lányok arcára, amit még a hatalmas mellük sem tud kompenzálni. De komolyan, minek ekkora mell szegény lányoknak? A karakterdizájn emellett nem egy túlzottan messzemenő dolog egyik karakter esetében sem, tökéletesen illik a lányokra az a haj vagy öltözet ami őket tükrözni személyiségileg. Ezen kívül fényekkel való játék egyes részekben kifejezetten tetszett.

A zenék nálam nem alkottak maradandót, viszont a hangulathoz remekül passzoltak.

A szinkronhangok pedig megvettek már rögtön az első részben, főleg az öt lány esetében. Visszaköszön Uraraka, Kosaki, Aihara Yuzu, valamint Rem szinkronhangja is, akiket így szerintem jobban beazonosít az egyszeri gaijin, mintha leírnám a szinkronszínész hölgyek nevét. A főszereplőt megszólaltató Yoshitsugu Matsuoka hangja számomra a Days nevű sport animéből volt ismerős, de Ő adta az Akame ga Kill!-ben szereplő Lubbock hangját is. 

FIGYELEM! AMENNYIBEN MÉG NEM LÁTTAD AZ ANIMÉT, KERÜLD EL AZ ALÁBBI RÉSZEKET, MERT MASSZÍV SPOILEREKET TARTALMAZ!

VÉLEMÉNY:

Na, miért is vert át az anime? Konkrétan amikor az előzetest, illetve az első képeket láttam, azt hittem kapunk majd egy n+1 ecchi-romantikus-hárem animét és újra fog min csámcsogni az internetes közösség, hogy a főszereplő, kivel kell összejöjjön a történet végére. Megspékelve annyival, hogy rögtön választhat öt csaj közül, akik közül, ha egyet láttál így vagy úgy, akkor elkönyvelheted, hogy 99%-ban ugyan az a látvány fogad a másik négy lány esetén is. Hát mennyire jó, hogy ez nem így történt. Vagy legalábbis teljesen. Vannak olyan utalások, illetve jelenetek az animében amik ezeket a dolgokat fokozzák, de meglátásom szerint, inkább humorfaktor, mintsem központi elem. Viszont ahol ad a drága jó Isten, ott általában el is vesz. Mire is gondolok? A hetedik rész után kissé átvált egyfajta Slice of Life kalandba a dolog. Ebben a részben kapják meg az eredményeiket a félévi vizsgáknál a lányok, ahol amúgy meg majdnem ki is rúgta az apjuk Futaro-t, mert négy tantárgyból mindegyikük megbukott, de Nino volt az aki engem meglepett, ugyanis az apjának hazudott, hogy megvédje Furato-t. Az a Nino aki már az első adandó alkalommal elintézte Futaro-t, hogy ne tudja őket tanítani. És meg is volt ez a komikum a 7. részig, utána meg, mintha egy másik animében találtam volna magam. Tisztában vagyok azzal, hogy még egy olyan szintű ország esetében, mint Japán, sem minden a tanulás és lehet lazítani. Megkaptuk itt is az iskolai táborozós kiruccanást, ahol ilyen meg olyan félreértéseknek köszönhetően Ichika  és Miku kissé el is hidegülnek egymástól, de utána szent lesz a béke, mert megbeszélik. Ez egyébként egy remek üzenet, hiszen nem csak testvérek között, de vadidegen emberek esetében sem kell rögtön egymás torkának ugrani. Kapunk betekintést arról is, hogy Nino nem az a hideg bunkó picsa akinek amúgy mutatja magát, ahogy arról is, hogy Itsuki bár roppantul arrogáns, konzekvensen próbál cselekedni, Yotsuba meg Yotsuba. Meg aztán nyilván mind az öten beleszeretnek a srácba, mert ilyet se láttunk még soha. Egy apróbb visszatekintésben láthatjuk a lányokat is kisgyerekként még amikor az édesanyjuk is élt, valamint Futaro sem volt mindig az a jó tanuló, mint most. Ahogy azt is megtudhattuk, hogy Futaro és valamelyik Nakano leányzó már találkoztak még gyerekként. A jövőbe is betekintést nyerünk, ahol mellékszereplők is, mint párok tekintenek vissza ránk, valamint Futaro is megházasodni készül valamelyik lánnyal, aki akkor már felnőtt nő. Ha engem kérdeztek szerintem Miku lesz az akivel a történet végén megtörténik a románc, odafelé meg bármi megtörténhet. 

Yowamushi Pedal, a kedvenc sport animém

Ha megkérdezed az embereket, akik néznek rendszeresen animéket, hogy melyik a kedvenc sporttal kapcsolatos darabod, akkor nagyon nagy rá az esély, hogy a Kuroko no Basket, Haikyuu!! Esetleg a Hajime no Ippo rajta lesz azon a bizonyos listán. Én az a fajta ember vagyok, aki imádja a sportokat, ezzel együtt szurkolni is imádok, legyen az labdarúgás, kézilabda, vízilabda, hogy párat megemlítsek. Viszont, ha a labdajátékok azok, amiket a legjobban szeretek, akkor mégis hogyan lehet az, hogy egy biciklizéssel foglalkozó Shounen anime, ami ráadásul klisékkel is bőven el van látva, arra mondom azt, hogy „Igen, számomra ez a numero uno”?

Minden visszavezethető a valóéletre, hiszen nagyon szeretek biciklizni. Nyáron, ha munkába kellett mennem a szomszéd faluba, akkor is nyeregbe pattantam, a buszozást meghagytam az iskolás időkre. El is használtam már pár kereket, hiszen szeretek minél nagyobb sebességgel menni, természetesen a sebességhatárokat betartva. Arról nem is beszélve, hogy közel sem egy szénszálas, országúti kerékpár tulajdonosa vagyok, hanem csak egy mezei moutain bike-nak, ami már látott pár kilométert.

No, de hogyan is találtam rá erre az animére? Minden ott kezdődött, hogy belecsöppentem ebbe a színes és szagos, néhol pedig kifejezetten ótvar világba, majd daráltam be mindent, amit találtam és érdekelt. Így történt, hogy rátaláltam a sport témára, elsősorban pedig a foci volt a célpontom. Az Area no Kishi után szétnéztem még, hátha van valami érdekes és akkoriban Kuroko meg a többi kosaras, a kanyarban nem volt. Megtaláltam egy 2007-es animét, az OverDrive-ot és tetszett. Sok mindenre már nem emlékszem, de arra nagyon, hogy bejött. Ezért gondoltam, miért is ne keressek tovább ilyet és PUFF! 2013-ban rátaláltam a Yowamushi Pedal-ra.

Az alaptörténet, rém egyszerű. Sokat nem is szeretnék beszélni róla, hiszen ezzel az animével kezdődött meg az AnimeSétány útja is. Onoda Sakamichi, aki frissen bekerült a középiskolába be szeretne lépni az anime klubba, de sajnos az bezárt és csak úgy indulhat újra el, ha lesznek támogatók. Mivel senki nem akad, a sok próbálkozás ellenére, Shunsuke Imaizumi hatására belép a kerékpáros klubba – annak ellenére, hogy egyáltalán nem híve a sportoknak, de bakker… 90 kilométert letekerni egy tök átlagos biciklivel, majdnem minden nap, nem gyenge – később pedig megismerkedik Shokichi Naruko-val, akikkel történik sok érdekes, megható és még napestig sorolhatnám, hogy micsoda, de akkor elvenném az élményt. Azt pedig egyáltalán nem akarom.

Ugye, ez volt 2013-ban, viszont akkor nagyon kiakadtam, hiszen a legizgalmasabb verseny közben lett vége az első évadnak, szerencsére 2014 őszén folytatódott. Eltelt három év, mialatt kaptunk 5 filmet, 1 OVA-t és 1 ONA-t. 2017-ben pedig felcsillant a szemem, hiszen megláttam, hogy jön a harmadik évad, New Generation alcímmel. Teljesen felkerültem a Hype vonatra, amin szinte csak Én ültem, de rendületlenül. 2018-ban pedig megkaptuk a 4. évadot, Glory Line alcímmel és a kaland megy tovább.

Ez a rengeteg tartalom, engem olyan szinten varázsolt el, mint az agyon hype-olt Kuroko no Basket másokat (félre ne értsetek, az első évad abból tetszett is a többit meg még makacsságból nem néztem meg). A grafika nem egy nagy durranás, de szerencsére mangahű a képi ábrázolás. Arról nem is beszélve, hogy a zenék nagyon ott vannak a szeren. Miközben ezt írom, folyamatosan hallgatom és jönnek vissza az emlékek, hogy „de jó is volt”. Mivel biciklis csapatok vannak benne, ezért a csapatok közül is talál az ember szimpatikust, arról a rengeteg karakterről meg nem is beszélve, akikkel tud a néző azonosulni. Főleg, hogy a harmadik évadban kitárul a világ, több irányba is. Mert szerencsére nem csak Onoda iskoláját mutatják be, hanem a riválisokat is. Tökéletesen bemutatja milyen is egy igazi barátság, hogyan tudod a csapatmunkát tökélyre fejleszteni és miként tudsz egyáltalán csapatban dolgozni, hiszen valljuk be, nagyon sokan tartanak attól, hogy csapatban kelljen bármit is művelni. Bepillantást kapunk abba, hogyan is érdemes felkészülni egy versenyre, milyen eszközök kellenek egyáltalán ehhez, miket fogyasztanak a versenyzők, hogy zajlik egy teljes értékű verseny, továbbá együtt izgulhatunk azokkal, akik nem is élő emberek, csupán rajzolt és kitalált karakterek. Viszont ennyi eltelt rész távlatában, ami a legfontosabb a karakterfejlődés. Ezzel szerintem nem árulok el zsákbamacskát és előbb vagy utóbb, a való életben is, kialakul az emberben a tenni akarás és a felelősségérzet. Akkor itt miért ne lenne? Valamint szerencsére nem olyan görcsösen és gyerekesen rágja, a szádba hogyan működik a bicikli, mint a Minami Kamakura Koukou Joshi Jitenshabu. Azt messze kerüljétek el.

Nyilvánvalóan nem tökéletes az anime, ahogyan egyik sem, mert mindig lesz valaki, aki lehurrogja, viszont én mégis bártan tudom ajánlani azt, hogy nézd meg legalább az első évadot, mert nagy az esély rá, hogy meg fogod szeretni.

Ousama Game The Animation

Társasjátékok. Kultúrától függetlenül, ez egy társasági szórakozás, amit ingyen is, vagy akár különféle legyártott játékokkal is művelhetsz, természetesen másodmagaddal. Ki ne emlékezne a "Ki nevet a végén?", "Gazdálkodj okosan!", "Uno" vagy "Monopoly" nyújtotta örömökre, vagy agyvérzésekre. Persze akik idősebbek már néhány ivósjátékkal is bepróbálkozhatnak, de ahogy Nabu-Senpai mondaná: Kipróbálása csakis, saját felelősségre. Mint ingyenes társasjáték, van egy rakat és ilyen a Király Játéka. Itt a résztvevők húznak egy pálcát (nyilván annyiból ahányan vannak) és aki a Király abban a körben, Ő mondja meg, hogy ki vagy kik mit csináljanak és esetlegesen kivel. A parancsot teljesíteni kell, mert ha nem jár a büntetés. Erre alapszik a mai animénk is, legalább hetven százalékig. Nektek mi volt vagy éppen micsoda a kedvenc társasjátékotok? 

ELÖLJÁRÓBAN

A mű megalkotója nem más, mint Kanazawa Nobuaki. Négy mangát jelentetett meg az Ousama Game világában. Az első szimplán csak Ousama Game volt, majd érkezett az Ousama Game: Shuukyoku, egy előzménysztori követte Ousama Game: Kigen néven és végül megkaptuk az Ousama Game: Rinjou mangát is. Ha jól tudom akkor az azonos című novellából készült az első manga. Az anime adaptációt pedig 2017 őszén kaptunk meg, a Seven jóvoltából. Őszintén megmondom, a felsoroltatott művekből csak az Okusama ga Seitokaichou az amit ismertem az Ousama Game The Animation előtt. Ha az információm pedig nem csalókák, akkor készül Live Action is az animéből...bár ne készülne.

TÖRTÉNET

Az anime főhőse, szintén Kanazawa Nobuaki. Az új diák, Nobuaki nem került kimondottan közel senkihez az osztályban. Mindenkivel távolságtartó, rideg és hirtelenharagú is. Bár próbálnak vele beszélgetni és barátkozni, főleg Honda Natsuko, de Ő megtöri azt a jeget Nobuaki szívében és kissé közel kerül hozzá. A sportfesztiválon fel is engem, szinte mindenki felé és kezdődhet a megszokott középiskolás élet...vagy mégsem? Az éjjel Nobuaki kap egy üzenetet amiben ez áll: Ez a Király Játéka. Az osztályod minden tagja részt vesz a játékban. A Király parancsa megkérdőjelezhetetlen. Egy feladatot 24 óra alatt kell megcsinálni, vagy büntetésben részesülsz. A játékból való kilépés nem engedélyezett. Nobuaki persze tudja, hogy miről szól a fáma, másnap viszont mindenki azt hiszi, hogy Ő szórakozott ezzel az egésszel. Amolyan rossz vicc. Az ő feladata az volt, hogy csókolja meg Natsukot, viszont Nobuaki inkább kiszállni akart volna, a halálával, Natsuko viszont még időben megtalálta és teljesítették a feladatot. Ekkor viszont éjfélt üt az óra és záporozni kezdenek a büntetésről az üzenetek. Sorra halnak meg a diákok, majd akik túlélték, azok is összegyűlnek egy helyen, ahol természetesen a főhősről gondolják azt, hogy Ő csinálja az egészet, majd hivatalosan is elkezdődik a Király Játéka. Sajnos a történetről nem mondhatok többet, hiszen bármit kiejtenék a számon, erős spoilerrel érne fel.  Nem egy csavar van a történetben, rögtön már a második részben is van egy hatalmas. Azonban szinte részről részre megmarad ez a dolog. Ahogy haladunk előre a történetben úgy ismerjük meg Nobuaki múltját és azt, hogy hogyan vesztette el az osztálytársait, a barátait és a szerelmét az előző Király Játékában, továbbá egy kulcsfontosságú dolog is napvilágra kerül, ami a legelső Király Játéka volt.

GRAFIKA, ZENÉK, SZINKRONHANGOK

Maga az anime grafikája egy erős közepes nálam, semmi különleges nincs benne, arról nem is beszélve, hogy van benne cenzúra. Eget Japán, ha már késő este vetítettétek le, akkor mégis minek...Na, de ezen lendüljünk is túl. Nem ismerem az ottani médiatörvényt.

A zenék terén kimagasló! Legalábbis az opening. Végre egy tökös, zúzós, metál zene, ami tény, hogy angolul van, de legalább van. A legtöbb animéből, főleg ami komolyabb témát dolgoz fel és ne adja Isten, még bele is illene, legalább az openingbe vagy az endingbe a rock, esetleg a metál, akkor tegye meg. Ez természetesen nagyon elenyésző szám. Hogy az ending? Az kevésbé nyerte el a tetszésemet, de még mindig jobb, mint pár animéjé amit az évek során láttam. A részekben felcsendülő betétdalok pedig nálam túlzottan maradandóak nem voltak, de hozzáadtak mindig valamit az egyes jelenetekhez.

Na és akkor a szinkronhangok. Ide nagyon nem is tudnék mit írni, mert a legtöbb szinkronhang, tök átlagos volt. Leginkább egy hangszín, de azok legalább jól lettek visszadva. Akit kitudnék emelni, az Natsuko hangja, Horie Yui, aki tökéletes volt szerintem Natsuko hangjának. Mindenki megfogja érteni, hogy miért, ha megnézi az animét.

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ RÉSZEK HALMOZOTTAN SPOILERT TARTALMAZNAK, EZÉRT ELOLVASÁSUK, CSAK AKKOR AJÁNLOTT, HA MÁR LÁTTAD AZ ANIMÉT! 

VÉLEMÉNY

És akkor most engedjétek meg, hogy szabadjára engedjek mindent, ami az animével kapcsolatban éreztem! Nem véletlen mondtam azt több helyen is, hogy középszerű, hiszen az. Túlélő animéről van szó, ami egyáltalán nem új. Hiszen a Mirai Nikki, a Sword Art Online (legalábbis az első évad fele) és a Deadman Wonderland is erre a témára alapszik és itt tényleg a lét a tét. Horror animékből is van annyi, mint a retek, viszont hatalmas szerencséje a műnek, hogy nem az agyatlan vérontás a célja, valamint az, hogy a gore rajongókat kielégítse. Nincs itt sem hiány a vérből, de szerencsére nem olyan szinten, hogy az már zavaró legyen. Néha azonban amikor teljesen kikapcsoltam és csak a történetre koncentráltam, elfogott egy furcsa érzés. Egyszerre a szánalom érzése a karakterek iránt, valamint a rosszul lét, hogy "bakker, ez simán lehetne valóság is". Tehát beletudtam magam élni, sokkal jobban, mint egy Highschool of the Dead-be. Ami egyszerre zombi apokalipszis, (vidd innen) másrészt meg fan-service, ami lehet néhol túl lett tolva. A legtöbb mellékszereplő kifejezetten béna volt, mert azon kívül, hogy "Ezt nem teheted" és "Te jó ég" nem sokat tettek hozzá a dolgokhoz, eltérve egy-kettő üdítő kivételtől. Natsuko és Nobuaki karaktere szerintem remekül el lett találva. Nobuaki az az igazi mindenkin segíteni akarok és mindenkit megakarok menteni személy, Natsuko pedig az a kifejezetten "én" központú személy. Amit viszont nem értettem, hogy mégis minek, de azt meg aztán végképp nem, hogy mégis hogyan sikerült beleszuszakolni, ennyi szerelmiszálat a történetbe. Értem én, hogy középiskola és a teszetoszó-teronok  úgy dolgoznak a szereplőkben, mint Sztahanov a szénbányában, de néhol erőltetettnek éreztem, de azért volt számomra nem egy megható pillanat. Itt a történet közben, a végén meg aztán pláne mindenki szerelmes volt, már szinte mindenkibe, vagy legalább egy karakterbe. Aztán a lezárás is igencsak erőltetett volt, érződött, hogy 12 rész ide kevés, viszont mivel maga a manga sorozat sem hosszú, ezért valószínűleg nem véletlen ez a megoldás. Azonban szerintem sokkal királyabb lett volna, hogyha nem egy sorozatot kapunk, ami teljes káosz az időben való ugrálás miatt, hanem hármat. Ott lett volna Nobuaki előző iskolája, majd jöhetett volna ez, ahol már csak a mostani osztálya volt és harmadiknak megcsinálhatták volna az Első Király Játéka sorozatot. Hogy ennek mennyire lett volna létjogosultsága? Én jobban értékeltem volna a dolgot. Összességében nálam egy erős 6.5/10 és nem tudom miért, de nekem a felsorolt hibáktól eltekintve, nagyon is tetszett az anime és mindenhol azt olvasom, hogy a manga egy mestermű. Az, hogy ez így van-e azt passzolom, viszont egyszer mindenki nézze meg, sokat nem fog veszteni, ez a túlélős, pszicho-horror kayvasz bár közepesen sült el, mégis elgondolkodtató. Ja és az is plusz pont, hogy volt egy "Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon" jelenet.

Kakegurui

Szerencsejáték. Vannak akik - köztük én is - "bolondok adója" néven ismerik. Ezt az elnevezést még Apámtól hallottam, és ha belegondolunk, nagyon is van benne valami. Lottót, főleg főnyereményt nyerni, nem olyan egyszerű nyerni, sőt. A kaszinó egy igazi pénznyelő, ahol meg megint ne várjon senki hatalmas, pláne egyszerű győzelmet. Csalni is lehet ugyan, de nagyon nehéz kivitelezni úgy, hogy senki ne vegye észre vagy minimum nyerjél. Neked volt már valaha kisebb vagy nagyobb győzelmed nyereményjátékok terén? SZIGORÚAN CSAK 18 ÉVES KOR FELETT!

ELÖLJÁRÓBAN

Az eredeti manga, 2014-ben látta meg a napvilágot, Kawamoto Homura, mangaka és Naomaru Toru, illusztrátor kezeik közül. A Square Enix adta ki, a Gangan Joker magazinban. Egy évvel később, 2015-ben egy Spin-Off manga is bemutatásra is került, ezt viszont már Saiki Kei rajzolta. Az anime adaptációt a MAPPA stúdiótól kaptuk meg, a 2017-es nyári szezonban. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ezt, vagy esetleg a Hajimete no Gal-t mutassam be nektek, viszont szerintem jobban járunk, ha a Kakegurui-t vállalom be, mert még szeretnék élni.

TÖRTÉNET

A Hyakkaou Magánakadémia egy igen érdekes létesítmény. Ez a 122. évét töltő akadémia, egy igazi mennyország, de akár pokol is lehet. Hogy miért? Mert itt minden a pénz, illetve a szerencsejáték. Azok, akik rengeteg tartozást halmoznak fel, háziállattá vállnak, de akár azt is mondhatnám, hogy rabszolgává. Ha így jártál, akkor nem sok esélyed van kikerülni innen, kivéve, ha hozzáértően tudsz játszani. A háziállat léttel kapcsolatban nem lövök le sok dolgot, ugyanis ha belemerülsz az animébe, akkor megtudsz pár dolgot, ami egyszerre érdekes és ijesztő. A történetünk is egy szerencsejátékkal nyit, ahol a három főhős közül, kettő egymás ellen játszik. Saotome Mary és Suzui Ryota között zajlik, egyfajta póker játszma, amit Ryota elveszt, és ezzel Mary háziállata lesz. Az élet itt viszont nem áll meg, hanem inkább itt indul el. Az iskolába egy új diák érkezik – Aki szerintem egyébként messzemenően az igazi főszereplő – Jabami Yumeko. Eleinte úgy tűnik, hogy nem is nagyon érdekli ez az egész szerencsejáték, viszont amikor Ryota figyelmezteti az itteni dolgoktól, hát konkrétan beindul. Mary kap is a lehetőségen, ezért kihívja az újoncot, ezzel aláaknázva az akadémiai éveit. Egy kicsit módosított kő-papír-olló játékot játszanak, még ha nem is az Agymenőkben láthatott változatot. Ez a „szavazós kő-papír-olló”. Elsőnek mindenki, aki ott van, három lapot kap, amire az egyik szimbólumot kell, hogy rajzolja. Ezeket beledobják egy dobozba, amiből hármat húz, mind a kettő versenyző. Egyet kiválasztanak és mehet a menet. Ha döntetlen, addig játszanak, még el nem fogynak. Amennyiben összejön a három döntetlen kör, akkor az a szett is döntetlennel végződik. Minden játékban előre meghatározott értéke van a zsetonoknak, itt egy zseton 10.000 Japán Yen. A játék, ahogy halad előre, úgy derül ki az, hogy Yumeko, nem akármilyen tehetséggel van megáldva, ami a későbbiekben kiütközik, hiszen először az iskolában megy híre a lánynak, majd a diáktanács is bekerül a képbe, ahol izgalmasabbnál, izgalmasabb játékok, de még inkább, érdekesebbnél, érdekesebb csalások mutatkoznak meg. Gondolok itt egy mágneses piercingre, vagy tükrözött kameraképre. A történet tehát a Hyakkaou Akadémia diáktanács testülete és Jabami Yumeko között zajlik.

GRAFIKA, ZENÉK, SZINKRONHANGOK

A grafika számomra az első pár percben fura volt, de ahogy halad előre a történet, úgy változik meg a grafika, legalábbis a nyomasztás terén. Több játék során is előfordul, hogy valamelyik szereplő a képernyőn egy erősen betorzult arcot vág. Ez ad az egésznek egy olyan atmoszférát, hogy itt bizony tényleg komolyan kell venni a dolgokat, mert a végén rád szakad az ég. Ezt főleg az anime vége felé kapjuk meg egy érdekes „párharc” során. De ami nagyon tetszett több esetben is, az a szemek közeli ábrázolásának a részletgazdasága. Olyan szintre emelték egyes esetekben, hogy csak bámultam a képernyőt.

A zene rátesz egy lapáttal az egészre. Számomra az opening először a tipikus „Ez meg mi a franc?” Volt, de rájöttem, hogy nagyon is illik a zene ide. Először is, maga a ritmus megadja azt a tipikus kaszinó hangulatot, másodszor pedig rámutat olyan dolgokra, amik az animében is megtörténnek. Például elhangzik, hogy „Hova haladunk, nem tudjuk, a Mennyekbe vagy a Pokolba?”. Tökéletesen ráillik az Akadémiára, hiszen nem tudhatod, hogy megkeserülöd a szerencsejátékot, vagy éppen te leszel az aki, mindenki felett áll. A háttérben felcsendülő dallamok is csak az atmoszférát fokozzák, rontani, aligha rontják.

Hát a szinkronhangok gyerekek, én nem tudom ki válogatta össze őket, de mesteri munkát végzett. Először is, ott van az egyik kedvenc női szinkronszínészem, Saori Hayami. Már amikor először meghallottam a hangját tudtam, hogy ő lesz az. Az Ő hangját például a Boruto-ban hallhatjátok, Hinawari hangjaként, vagy éppen az Owari No Seraphban, Shinoa Hiiragiként. Minami Tanaka számomra egy remek felfedezés volt, és Saotome hangjához, jobbat nem is választhattak volna. Miyuki Sawashiro, – aki a Diáktanács elnöknek és elnökhelyettesének kölcsönözte a hangját – a Fairy Tail-ben is és a One Piece-ben is feltűnt, csakhogy a legismertebbeket említsem a listáról. Nekem, ennek a három hölgynek tetszett és „jött át” a hangja, persze a többiekkel se volt abszolút semmi gondom. 

VÉLEMÉNY

Talán ez az anime volt, amit már akkor vártam, amikor megláttam az előzetesét. Most leszögezem, hogy tuti volt, ami objektíven jobb, nekem ez volt az a bizonyos „várós” anime. Főleg ezért tetszett, mert egy számomra új témába kaptam betekintést, és nem a sorra kijövő, klisékkel teli, szezonos Ecchi volt (Hajimete no gal). Fun Fact: Olyan szinten felhúzta az agyamat az a nő, hogy az animéről egy percet se lennék hajlandó beszélni, a mangával ellentétben, amiről már szívesebben diskurálok. A Kakegurui kissé pszichedelikus hangulata nagyon megfogott, szóval a mangát biztos olvasni fogom. Pár karakterfejlődést is megfigyelhetünk, főleg Suzui esetében. Az elején egy gyámoltalan kis senki volt, az anime végére pedig csak kezdenek a tökei kinőni. Tekintettel arra, hogy megválaszolt egy kérdést, mégis feltett legalább hármat. A továbbiakban nagyon kíváncsi leszek hogyan fog alakulni az anime és milyen szálat fog felvenni, mert az utolsó részben elhangozz mondtad a Diáktanácselnökének a szájából, remélem, megbolygatja az állóvizet. A karakterek mesteriek, már akiről kaptunk is bármit. És mégiscsak rámutat a pénz hatalmas erejére. Akinek kevés van, általában lenézik és gyakorlatilag egy senki, aki pedig gazdag, az lenéz mindenki mást. Legalábbis a valóélet nagyhányadában. De ne menjünk ilyen messzire, elég arra gondolni, hogy egy szériával vagy gyártási évvel jobb egy ember autója a tiédnél, mégis benne van az, hogy semmibe vesz. Egy szó, mint száz, ez a mű, tökéletesen reflektál a mai világunkra, ahol „az isten a pénz lett”. Viszont egy olyan másik fontos dolgot is felmutat, ez pedig a kockáztatás. Persze az anime néhol túloz, hogy az életünk kockáztatásával, hatalmasat nyerhetünk, mégis tény, hogy minden döntésünkben ott van az a bizonyos rizikófaktor, ami elengedhetetlen egy-egy jó döntés meghozatalában. Ez az anime akár még egy olyan ember számára is jó kezdőpont, aki még nem látott egy művet sem.

Eredettörténet

Mint valamire való animékkel foglalkozó bloggernek vagy videósnak, kötelező jelleggel kell készíteni egy olyan cikket, amiben elmondja, hogyan és mikor ismerkedett meg az animék és mangák csodálatos világával, így hát, eljött az én időm. Az meg, hogy ez kit érdekel, az is remek kérdés.

Előszelek

Minden még talán 2005-2006 tájékára vezethető vissza. Ekkor voltam 7-8 éves és bújtam ugye a meséket. Akkor még - ahogy nagyon senki abban a korban - nem tudtam meghúzni a határvonalat mese és anime között, ezért bújtam mindent. Nekem a Dragon Ball kimaradt a gyerekkoromból, én amolyan Naruto-s gyerek vagyok. Én mindig azt vártam, először a Jetix-en, utána felfedeztem, hogy a Minimax után, eljön egy varázslatos világ, az A+ tv csatorna. Itt aztán faltam mindent, viszont maga a csatorna megszűnt létezni és a helyét átvette az Animax. Ez a csatorna egészen 2014-ig élt. Eleinte még volt rendesen felépített tematikája a csatornának, viszont utána valami megborult teljesen és végleg meghalt a csatorna. Itt viszont megismertem több olyan művet, amiket még most is nagyon szeretek, ilyen például a Death Note, Digimon, Pokemon, InuYasha, Yu Yu Hakusho és még lehetne sorolni.

A nagy vihar

Az Animax-et nagyjából 2008-ig követtem, utána már eléggé eltértek az eredeti témától és animét már nem is nagyon adtak rajta, így jött egy-másfél év, amikor semmilyen hasonló behatás nem ért, egészen addig ameddig egy ismerősömmel, Nemo-val nem került szóba az anime. Ő mutatta meg a Dusk Maiden of Amnesia című művet. Onnantól aztán nem volt megállás. Mindent faltam ami anime volt, nagyon jó műveket és olyan ótvarokat is, hogy bárcsak ne néztem volna meg őket. Mondjuk úgy, hogy 2011 volt egy olyan vízválasztó, ami kicsit komolyabb kitörés volt. Megismertem több never ending művet, köztük a Fairy Tail-t és a One Piece-t. Az előbbi egyből beszippantott, még az utóbbi csak kicsit később. Innen beszélek a saját esetemben tudatos anime nézésről.

Ezután kialakult a saját ízlésvilágom is, ami egyértelműen egy olyan szubjektív dolog, hogy nagyon sokan nem is értenének egyet, de intelligens vitára mindig is vevő voltam és vagyok most is. Én speciel mára egy mecha animét nem tudom megnézni, én sem tudom pontosan, hogy miért. Egyszerűen nem veszi be a lelkem. Én leginkább a Shounen és a Seinen körben mozgok, viszont nem vetem meg a Shoujo animéket sem, van köztük nem egy amit nagyon szeretek. Témák terén pedig szinte bármi. Ha valaki ránéz az AnimeAddicts listámra, nagyjából látni fogja, hogy mi az én ízlésvilágom.

Utórengések

Mivel nagyjából arra az időre tehető az, hogy elkezdtem komolyabban animézni, amikor elkezdtem a középiskolát, több barátom vagy haverom animés mivoltában közrejátszottam. Azt nem merem biztosan állítani, hogy az én hatásomra, inkább azt mondom, hogy részem volt benne. Megjelent egy cikkem az AniMagazinban, amire nagyon büszke vagyok, hiszen ha az nincs, talán ez a blog sincs, ami eddig a kiteljesedése az egész tematikus blogolásomnak. Hogy mi várható a jövőben? Remélem egy akkora dolgot feltudok építeni, hogy még több emberhez eljutnak az én gondolataim, és akár még több olyan embert leszünk együtt képesek bevonzani, hogy egy egész hadseregünk lesz!

Masamune-Kun no Revenge

Megfelelési kényszer. Ez a mai társadalmat átfogó dolog, amely megmondja hogyan és miként kellene élned ahhoz, hogy mindenki elfogadjon, szeressen, kövessen és tiszteljen. Azonban ennek az árnyoldala leginkább az, hogy a média sulykolja ezt bele az emberekbe. Vagyis legyél sportos, helyes, ügyes, szép és minden megvan oldva, pláne ha pénzed van, mert akkor abszolút nincs semmi olyan dolog ami megakadályozna téged abban, hogy te legyél a legjobb. Erről viszont sokat lehetne regélni, akár oldalakat is, de ez nem az a hely. Ti hogyan álltok hozzá ehhez a témához?

ELÖLJÁRÓBAN

A Masamune-Kun no Revenge, 2012-ben jelent meg manga formában, a Monthly Comic Rex-ben, eddig 8 darab kötet jelent meg belőle. 2013-ban egy Light Novel adaptációt is kapott, egyetlen kötettel. Az anime adaptációt a 2017-es téli szezonban kaptuk meg, a Silver Link jóvoltából. A Silver Link-hez köthető a Dusk Maiden of Amnesia, WataMote, Invader of the Rokujyoma?!, csak hogy párat említsek.

TÖRTÉNET

Történetünk főszereplője egy lányok szemében igen népszerű, sportos srác Makabe Masamune, akinek mindene az edzés. Azonban az első részben megtudhatjuk, hogy ez bizony nem volt mindig így. Mikor kis gyerek volt egy eléggé elhízott kölyök volt, aki egy gazdag család sarjaként nevelkedett. Egyszer azonban mikor bántották, egy lány megmentette, Ő volt Adagaki Aki, aki szintén egy gazdag családból származott. Ezután összebarátkoztak, de mikor Makabe elmondta akkor mit is érez, alattomos módon visszautasították és magába is zuhant picit. Ezért kezdett el a fogyással és a testépítéssel foglalkozni. A jelenbe ha visszatérünk már azt látjuk, hogy mind a ketten ugyan abba az iskolába járnak, majd megismerkedhetünk Akival, aki bizony nem szórakozik, ha kikosarazásról vagy visszautasításról van szó, ugyanis az egész iskola előtt megszégyeníti, azt aki kicsit is próbálkozna. Makabe azonban nem retten meg, sőt igyekszik minél közelebb kerülni Akihoz, hogy a bosszúját végbe tudja vinni. A terve olyan rém egyszerű, mint egy 1x1-es Rubik Kockát kirakni: Elcsábítja a lányt, majd kikosarazza, a korábbi sérelmek miatt. Na igen, fejben minden egyszerűbb, de még közel is alig kerül a lányhoz, azonban segítségére van Koiwai Yoshino. A Koiwai család, az Adagaki család segítője, ugyanis Yoshino már gyerek kora óta, Aki szobalánya. Yoshino elhatározza, hogy segít Masamunén. Mert hiába néz ki Masamune úgy ahogy, a lelke mélyén még mindig az a pipogya srác, aki egy koron volt és szinte annyi köze van a csajozáshoz, mint a lónak a hátúszáshoz. A történet előrehaladtával egyre több szereplőt is megismerhetünk, például az eleven osztálytitkárt, Futaba Taét, a szokásossá vált, tipikus "trap" karakterünket, Shuri Kojurot, illetve Fujinomiya Nekot, aki egy gyengélkedő lány - viszont nekem egyáltalán nem jött be a karaktere -. A későbbiekben megismerkedünk több olyan karakterrel is, akik, Akihoz köthetőek, akik gyakorlatilag a testőrei, de egy érdekes karakter is befut a képbe, Gasuo Kanetsugu. Ő egy hajdani gazdag család sarja, aki újra fel akarja emelni a családját a gazdagabb rétegbe és gyakorlatilag Makabe szerelmi riválisa. Ahány rész, gyakorlatilag annyi tipikus shounen klisét láthatunk benne, elmennek vidámparkba, strandra és még iskolai fesztivált is rendeznek, de egy karaoke délutánt is megejtenek főszereplőink és mellékszereplőink.. A klisétömeg alá gyakorlatilag beültettek egy olyan történetet, ami a bosszúról szól és bevallom, hogy volt párszor olyan pillanat, amikor elhittem, hogy végre megtörténik, de nem. A lezárás pedig számomra majdnem semmitmondó, de ott volt elrejtve az utalás a második évadra, ezt remélem meg is lépik.

KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONHANGOK:

A grafika hozta a megszokott Silver Link-es színvonalat és sokszor még annál többet is beletudtak rakni, mint amit egyébként általában szoktak. Megfelelősen világos a kép, ahogy annak lennie kell és a karakter dizájnokban is van valami egyedibb.

A OP/ED nekem annyira nem jött be, hogy hallgassam, sőt. Valószínűleg azokat sosem fogom elővenni, de a betétdalok azok néha olyat ütnek, hogy csak nézel. A megfelelő drámai hatást még jobban tudják fokozni.

A szinkronhangok közül Inori Minase volt akit egyből felismertem, - és nyilván az Ő munkája tetszett a legjobban - hogy már hallottam a hangját és remek munkát alkotott most is, ahogy azt tette e RE:Zeroban Remnél, vagy a Jitsu Wa Watashi Wában, Aizawa Nagisánál. Remek válogatást kaptam a szinkronhangok, de Makabe anyjának se a hangját, se a szerepét nem érettem igazán.

VÉLEMÉNY:

A téli animeszezonból kétségkívül a kedvencem - lehet azért, mert nem is néztem túl sokat - és hiába került bele ennyi klisé, a humor és drámai hatások messzemenően túlütnek ezeken. Persze abszolút többet is ki lehetett volna hozni belőle, de én akár többször is letudnék ülni és végignézni. Az a pár történeti csavar úgy a helyén van, hogy néha elhittem azt, hogy itt most akkora kavarodás lesz, mint az állat, de azután megoldódott. Az utolsó részben a cliffhanger abszolút várható volt és számomra a második évad várós is lesz, mert egy picit beleolvastam a mangába. Azonban a legnagyobb életigazságot Makabe már el is mondja, ez körülbelül így hangzik: "Minden azon áll, hogy helyes vagy, vagy nem.". Ebbe ha belegondolunk tökéletesen így van, viszont én ennek az animének köszönhetően elszántam magam végleg arra, hogy leadjak egy keveset és izmot építsek. Bár a mangát olvasni fogom, szóval nem lesz akkora meglepetés, ha anime feldogozást kap a többi része.

Re:Life

Megbánás. Csak úgy, mint a hibák (Lásd: Boku Dake ga Inai Machi) ez is körbe vesz mindenkit az életben. Sokszor még jó döntés esetén is megbánja az ember azt amit tett, arról nem is beszélve, hogy mekkora lelkiismeret furdalást tud okozni egy rosszul elkövetett cselekmény. Na akkor úgy jön a megbánás, hogy a szivacs is alig tudja felinni. Ha visszamehetnél tíz évet az életben, te mit javítanál ki vagy mit adnál tanácsba a múltbéli énednek?

ELÖLJÁRÓBAN:

A Re:Life manga ként jelent meg 2013-ban, amelyet két helyen is publikálnak, folyamatosan. Az egyik egy online weboldal az NHN PlayArt (Bevallom, eddig nem is hallottam az oldalról) a másik pedig a Comico magazin. Eddig hat kötete jelent meg, viszont szerencsére folyamatosan bővül. Az anime adaptáció a 2016-os szezonban jelent meg a TMS Entertainment kezei közül, akikről már megemlékeztem korábban, a Yowamushi Pedal esetében. Ami számomra viszont egyszerre volt kisebb sokk, valamint meglepő, hogy bejelentették az élőszereplős változatát is a Re:Life-nak, amire külön kíváncsi is leszek.

TÖRTÉNET:

Történetünk főhőse, egy 27 éves Kaizaki Arata nevű munkanélküli, aki először irodai munkát végzett, viszont az ott ért események annyira felzaklatták, hogy felmondott három nap után. Arata barátai előtt is titkolta azt, hogy nincs munkája, pontosabban csak élelmiszer bolti állást tudott betölteni. Egyik este, mikor hazafelé igyekezett, enyhén illuminált állapotban, belefutott egy Yoake Ryou nevű férfiba, aki egy ajánlatot tett neki. Ebben az állt, hogy amennyiben részt vesz egy kísérletben, ami egy évig tart, mindent a cég fizet és nem kizárt az sem, hogy állást is tudnak neki felajánlani, ennek a "kalandnak" a végén. Arata szinte egyből bele is ment, majd a tablettát bevéve, reggel rádöbben arra, hogy tíz évet megfiatalodott. Nem sokkal ezután meg is jelenik Ryou és vázolja is a helyzetét. Ebben az állt, hogy diákként kell eltöltenie az évet és rájönnie arra, hol is siklott ki az élete. Ezzel helyre tudja hozni, viszont senkinek nem beszélhet erről, mert abban a pillanatban megszakítják a kísérletet. Telnek is a napok, majd megismerkedik Arata az osztályában több emberrel is. A sportos Kariu Renával, az okos Ouga Kazuomival, a szeleburdi Onoya Annal és Hishiro Chizuruval. Később azonban kiderül a szereplőkről több dolog is a későbbiekben, azonban ez erősen spoiler tartalmú lenne. A történet igazából arra éleződik ki, hogy hogyan is irányítja a körülötte zajló eseményeket, a legmegfelelőbb útra. Ezen kívül pedig fény derül pár olyan dologra, hogy miért hagyta ott a munkát, kik is azok akikkel összebarátkozott, mi van igazából közöttük, viszont az egy remek dolog volt, hogy csak kinézetre fiatalodik meg az adott személy, viszont a belső szervezete, marad ugyan azon a szinten. Érdemes megtekinteni Aratát: Sörözik, viszonylag sűrűn, gyakran dohányzik - Amiből az első részben volt is baj - és rengeteg időt tölt lazulással. Így nem csoda, hogy egy tesiórán pocsékul teljesít. Na, de még mielőtt valaki félreértené, nem egészség guru vagyok, hogy prédikáljak nektek mi a rossz meg mi nem. Aki elég érett, el tudja dönteni mi kell neki és mi nem.

KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONHANGOK:

A grafika igazából számomra nem nyújtott semmi olyat amitől kimagasló lenne, egy felső-közép szintre szerintem remekül belőtték és jó helyen is van ott ahol, legalább nem veszi el az történetről a lényeget és talán könnyebben mögé is tudunk nézni. Főleg ha megnézzük azt, hogy milyen grafikája van a 91Days-nek, amit TUDOM nem a TMS E. csinált, hanem a Shuka, de akkor is ugyan az a szezon.

A zenékről annyira nem is igazán tudok nyilatkozni, nagyon egyik sem ragadt meg úgy a fejemben, hogy azt hallgassam, viszont az biztos, hogy az opening megadja a hangulatát a műnek.

Szinkronhang téren viszont eldobom az agyam. Régebbi kedvenc szinkronszínészeim is helyet kaptak a stábban, rögtön ilyen Kensho Ono, aki a Kuroko no Basuke főszereplőjének is adta a hangját, illetve a Magiban Hakuryuu Ren hangját is Ő szolgáltatta. Azután ott van Ai Kayano, aki a Guilty Crown főhősnőjét, Inori-t szinkronizálta, de a No Game No Life Shirojának a hangját is Ő kölcsönözte. Végül pedig ott van Haruka Tomatsu, akit én csak a Shikiből ismerek, mint Shimizu Megumi hangja, de nincs az az isten, hogy én azt végig nézzem! Ettől eltekintve a Magi nála is megjelenik, mert Morgiana hangja is Ő volt. Ja meg hozzá köthető Asuna a Sword Art Onlineból.

VÉLEMÉNY:

Igazából én ennek az animének kétszer ültem neki. Először amikor kijött, akkor az első részből nagyjából 10 percet néztem meg és dobtam is tovább, mondván: Úgy sem fog akkorát ütni, hogy megnézzem, felesleges rá pazarolnom az időt. Hát én akkorát tévedtem akkor gyerekek...A múltbéli Balázs kaphatna tőlem most a fejére. Néhol abszolút kiszámítható anime, de van ahol engem csontra megtudott etetni, hogy mi is lesz, de utána meg csak azért se az történt. Az a pár csavar ami benne van, abszolút a helyén van. Arról nem is beszélve, hogy a seinen animékben nem mindig, sőt ritkán veszik elő a cigarettát és az alkoholt, itt viszont van bőven, ami nem baj. Csak ésszel igyon mindenki, ugye. Visszatérve a Re:Life-ra, csak jókat tudok mondani róla, azt mondjuk bánom, hogy Ryou-ról sokat nem tudtunk meg, számomra Ő a legrejtélyesebb alak az egész műben. Ha lenne róla valami spin-off, biztosan elolvasnám, kétség sem fér hozzá. Ajánlani tudom mindenkinek, nem egy mestermű, viszont kikapcsolódásnak és gondolkodásra, keresve is alig találhatna az ember jobbat.