2017. szeptember 29., péntek

Kakegurui

Szerencsejáték. Vannak akik - köztük én is - "bolondok adója" néven ismerik. Ezt az elnevezést még Apámtól hallottam, és ha belegondolunk, nagyon is van benne valami. Lottót, főleg főnyereményt nyerni, nem olyan egyszerű nyerni, sőt. A kaszinó egy igazi pénznyelő, ahol meg megint ne várjon senki hatalmas, pláne egyszerű győzelmet. Csalni is lehet ugyan, de nagyon nehéz kivitelezni úgy, hogy senki ne vegye észre vagy minimum nyerjél. Neked volt már valaha kisebb vagy nagyobb győzelmed nyereményjátékok terén? SZIGORÚAN CSAK 18 ÉVES KOR FELETT!




ELÖLJÁRÓBAN

Az eredeti manga, 2014-ben látta meg a napvilágot, Kawamoto Homura, mangaka és Naomaru Toru, illusztrátor kezeik közül. A Square Enix adta ki, a Gangan Joker magazinban. Egy évvel később, 2015-ben egy Spin-Off manga is bemutatásra is került, ezt viszont már Saiki Kei rajzolta. Az anime adaptációt a MAPPA stúdiótól kaptuk meg, a 2017-es nyári szezonban. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ezt, vagy esetleg a Hajimete no Gal-t mutassam be nektek, viszont szerintem jobban járunk, ha a Kakegurui-t vállalom be, mert még szeretnék élni.

TÖRTÉNET

A Hyakkaou Magánakadémia egy igen érdekes létesítmény. Ez a 122. évét töltő akadémia, egy igazi mennyország, de akár pokol is lehet. Hogy miért? Mert itt minden a pénz, illetve a szerencsejáték. Azok, akik rengeteg tartozást halmoznak fel, háziállattá vállnak, de akár azt is mondhatnám, hogy rabszolgává. Ha így jártál, akkor nem sok esélyed van kikerülni innen, kivéve, ha hozzáértően tudsz játszani. A háziállat léttel kapcsolatban nem lövök le sok dolgot, ugyanis ha belemerülsz az animébe, akkor megtudsz pár dolgot, ami egyszerre érdekes és ijesztő. A történetünk is egy szerencsejátékkal nyit, ahol a három főhős közül, kettő egymás ellen játszik. Saotome Mary és Suzui Ryota között zajlik, egyfajta póker játszma, amit Ryota elveszt, és ezzel Mary háziállata lesz. Az élet itt viszont nem áll meg, hanem inkább itt indul el. Az iskolába egy új diák érkezik – Aki szerintem egyébként messzemenően az igazi főszereplő – Jabami Yumeko. Eleinte úgy tűnik, hogy nem is nagyon érdekli ez az egész szerencsejáték, viszont amikor Ryota figyelmezteti az itteni dolgoktól, hát konkrétan beindul. Mary kap is a lehetőségen, ezért kihívja az újoncot, ezzel aláaknázva az akadémiai éveit. Egy kicsit módosított kő-papír-olló játékot játszanak, még ha nem is az Agymenőkben láthatott változatot. Ez a „szavazós kő-papír-olló”. Elsőnek mindenki, aki ott van, három lapot kap, amire az egyik szimbólumot kell, hogy rajzolja. Ezeket beledobják egy dobozba, amiből hármat húz, mind a kettő versenyző. Egyet kiválasztanak és mehet a menet. Ha döntetlen, addig játszanak, még el nem fogynak. Amennyiben összejön a három döntetlen kör, akkor az a szett is döntetlennel végződik. Minden játékban előre meghatározott értéke van a zsetonoknak, itt egy zseton 10.000 Japán Yen. A játék, ahogy halad előre, úgy derül ki az, hogy Yumeko, nem akármilyen tehetséggel van megáldva, ami a későbbiekben kiütközik, hiszen először az iskolában megy híre a lánynak, majd a diáktanács is bekerül a képbe, ahol izgalmasabbnál, izgalmasabb játékok, de még inkább, érdekesebbnél, érdekesebb csalások mutatkoznak meg. Gondolok itt egy mágneses piercingre, vagy tükrözött kameraképre. A történet tehát a Hyakkaou Akadémia diáktanács testülete és Jabami Yumeko között zajlik.

GRAFIKA, ZENÉK, SZINKRONHANGOK


A grafika számomra az első pár percben fura volt, de ahogy halad előre a történet, úgy változik meg a grafika, legalábbis a nyomasztás terén. Több játék során is előfordul, hogy valamelyik szereplő a képernyőn egy erősen betorzult arcot vág. Ez ad az egésznek egy olyan atmoszférát, hogy itt bizony tényleg komolyan kell venni a dolgokat, mert a végén rád szakad az ég. Ezt főleg az anime vége felé kapjuk meg egy érdekes „párharc” során. De ami nagyon tetszett több esetben is, az a szemek közeli ábrázolásának a részletgazdasága. Olyan szintre emelték egyes esetekben, hogy csak bámultam a képernyőt.



A zene rátesz egy lapáttal az egészre. Számomra az opening először a tipikus „Ez meg mi a franc?” Volt, de rájöttem, hogy nagyon is illik a zene ide. Először is, maga a ritmus megadja azt a tipikus kaszinó hangulatot, másodszor pedig rámutat olyan dolgokra, amik az animében is megtörténnek. Például elhangzik, hogy „Hova haladunk, nem tudjuk, a Mennyekbe vagy a Pokolba?”. Tökéletesen ráillik az Akadémiára, hiszen nem tudhatod, hogy megkeserülöd a szerencsejátékot, vagy éppen te leszel az aki, mindenki felett áll. A háttérben felcsendülő dallamok is csak az atmoszférát fokozzák, rontani, aligha rontják.
Hát a szinkronhangok gyerekek, én nem tudom ki válogatta össze őket, de mesteri munkát végzett. Először is, ott van az egyik kedvenc női szinkronszínészem, Saori Hayami. Már amikor először meghallottam a hangját tudtam, hogy ő lesz az. Az Ő hangját például a Boruto-ban hallhatjátok, Hinawari hangjaként, vagy éppen az Owari No Seraphban, Shinoa Hiiragiként. Minami Tanaka számomra egy remek felfedezés volt, és Saotome hangjához, jobbat nem is választhattak volna. Miyuki Sawashiro, – aki a Diáktanács elnöknek és elnökhelyettesének kölcsönözte a hangját – a Fairy Tail-ben is és a One Piece-ben is feltűnt, csakhogy a legismertebbeket említsem a listáról. Nekem, ennek a három hölgynek tetszett és „jött át” a hangja, persze a többiekkel se volt abszolút semmi gondom. 

VÉLEMÉNY

Talán ez az anime volt, amit már akkor vártam, amikor megláttam az előzetesét. Most leszögezem, hogy tuti volt, ami objektíven jobb, nekem ez volt az a bizonyos „várós” anime. Főleg ezért tetszett, mert egy számomra új témába kaptam betekintést, és nem a sorra kijövő, klisékkel teli, szezonos Ecchi volt (Hajimete no gal). Fun Fact: Olyan szinten felhúzta az agyamat az a nő, hogy az animéről egy percet se lennék hajlandó beszélni, a mangával ellentétben, amiről már szívesebben diskurálok. A Kakegurui kissé pszichedelikus hangulata nagyon megfogott, szóval a mangát biztos olvasni fogom. Pár karakterfejlődést is megfigyelhetünk, főleg Suzui esetében. Az elején egy gyámoltalan kis senki volt, az anime végére pedig csak kezdenek a tökei kinőni. Tekintettel arra, hogy megválaszolt egy kérdést, mégis feltett legalább hármat. A továbbiakban nagyon kíváncsi leszek hogyan fog alakulni az anime és milyen szálat fog felvenni, mert az utolsó részben elhangozz mondtad a Diáktanácselnökének a szájából, remélem, megbolygatja az állóvizet. A karakterek mesteriek, már akiről kaptunk is bármit. És mégiscsak rámutat a pénz hatalmas erejére. Akinek kevés van, általában lenézik és gyakorlatilag egy senki, aki pedig gazdag, az lenéz mindenki mást. Legalábbis a valóélet nagyhányadában. De ne menjünk ilyen messzire, elég arra gondolni, hogy egy szériával vagy gyártási évvel jobb egy ember autója a tiédnél, mégis benne van az, hogy semmibe vesz. Egy szó, mint száz, ez a mű, tökéletesen reflektál a mai világunkra, ahol „az isten a pénz lett”. Viszont egy olyan másik fontos dolgot is felmutat, ez pedig a kockáztatás. Persze az anime néhol túloz, hogy az életünk kockáztatásával, hatalmasat nyerhetünk, mégis tény, hogy minden döntésünkben ott van az a bizonyos rizikófaktor, ami elengedhetetlen egy-egy jó döntés meghozatalában. Ez az anime akár még egy olyan ember számára is jó kezdőpont, aki még nem látott egy művet sem.



2017. szeptember 4., hétfő

Eredettörténet

Mint valamire való animékkel foglalkozó bloggernek vagy videósnak, kötelező jelleggel kell készíteni egy olyan cikket, amiben elmondja, hogyan és mikor ismerkedett meg az animék és mangák csodálatos világával, így hát, eljött az én időm. Az meg, hogy ez kit érdekel, az is remek kérdés.

Előszelek

Minden még talán 2005-2006 tájékára vezethető vissza. Ekkor voltam 7-8 éves és bújtam ugye a meséket. Akkor még - ahogy nagyon senki abban a korban - nem tudtam meghúzni a határvonalat mese és anime között, ezért bújtam mindent. Nekem a Dragon Ball kimaradt a gyerekkoromból, én amolyan Naruto-s gyerek vagyok. Én mindig azt vártam, először a Jetix-en, utána felfedeztem, hogy a Minimax után, eljön egy varázslatos világ, az A+ tv csatorna. Itt aztán faltam mindent, viszont maga a csatorna megszűnt létezni és a helyét átvette az Animax. Ez a csatorna egészen 2014-ig élt. Eleinte még volt rendesen felépített tematikája a csatornának, viszont utána valami megborult teljesen és végleg meghalt a csatorna. Itt viszont megismertem több olyan művet, amiket még most is nagyon szeretek, ilyen például a Death Note, Digimon, Pokemon, InuYasha, Yu Yu Hakusho és még lehetne sorolni.



A nagy vihar

Az Animax-et nagyjából 2008-ig követtem, utána már eléggé eltértek az eredeti témától és animét már nem is nagyon adtak rajta, így jött egy-másfél év, amikor semmilyen hasonló behatás nem ért, egészen addig ameddig egy ismerősömmel, Nemo-val nem került szóba az anime. Ő mutatta meg a Dusk Maiden of Amnesia című művet. Onnantól aztán nem volt megállás. Mindent faltam ami anime volt, nagyon jó műveket és olyan ótvarokat is, hogy bárcsak ne néztem volna meg őket. Mondjuk úgy, hogy 2011 volt egy olyan vízválasztó, ami kicsit komolyabb kitörés volt. Megismertem több never ending művet, köztük a Fairy Tail-t és a One Piece-t. Az előbbi egyből beszippantott, még az utóbbi csak kicsit később. Innen beszélek a saját esetemben tudatos anime nézésről.


Ezután kialakult a saját ízlésvilágom is, ami egyértelműen egy olyan szubjektív dolog, hogy nagyon sokan nem is értenének egyet, de intelligens vitára mindig is vevő voltam és vagyok most is. Én speciel mára egy mecha animét nem tudom megnézni, én sem tudom pontosan, hogy miért. Egyszerűen nem veszi be a lelkem. Én leginkább a Shounen és a Seinen körben mozgok, viszont nem vetem meg a Shoujo animéket sem, van köztük nem egy amit nagyon szeretek. Témák terén pedig szinte bármi. Ha valaki ránéz az AnimeAddicts listámra, nagyjából látni fogja, hogy mi az én ízlésvilágom.

Utórengések

Mivel nagyjából arra az időre tehető az, hogy elkezdtem komolyabban animézni, amikor elkezdtem a középiskolát, több barátom vagy haverom animés mivoltában közrejátszottam. Azt nem merem biztosan állítani, hogy az én hatásomra, inkább azt mondom, hogy részem volt benne. Megjelent egy cikkem az AniMagazinban, amire nagyon büszke vagyok, hiszen ha az nincs, talán ez a blog sincs, ami eddig a kiteljesedése az egész tematikus blogolásomnak. Hogy mi várható a jövőben? Remélem egy akkora dolgot feltudok építeni, hogy még több emberhez eljutnak az én gondolataim, és akár még több olyan embert leszünk együtt képesek bevonzani, hogy egy egész hadseregünk lesz!