2017. január 21., szombat

Re:Life

Megbánás. Csak úgy, mint a hibák (Lásd: Boku Dake ga Inai Machi) ez is körbe vesz mindenkit az életben. Sokszor még jó döntés esetén is megbánja az ember azt amit tett, arról nem is beszélve, hogy mekkora lelkiismeret furdalást tud okozni egy rosszul elkövetett cselekmény. Na akkor úgy jön a megbánás, hogy a szivacs is alig tudja felinni. Ha visszamehetnél tíz évet az életben, te mit javítanál ki vagy mit adnál tanácsba a múltbéli énednek?



ELÖLJÁRÓBAN:

A Re:Life manga ként jelent meg 2013-ban, amelyet két helyen is publikálnak, folyamatosan. Az egyik egy online weboldal az NHN PlayArt (Bevallom, eddig nem is hallottam az oldalról) a másik pedig a Comico magazin. Eddig hat kötete jelent meg, viszont szerencsére folyamatosan bővül. Az anime adaptáció a 2016-os szezonban jelent meg a TMS Entertainment kezei közül, akikről már megemlékeztem korábban, a Yowamushi Pedal esetében. Ami számomra viszont egyszerre volt kisebb sokk, valamint meglepő, hogy bejelentették az élőszereplős változatát is a Re:Life-nak, amire külön kíváncsi is leszek.


TÖRTÉNET:

Történetünk főhőse, egy 27 éves Kaizaki Arata nevű munkanélküli, aki először irodai munkát végzett, viszont az ott ért események annyira felzaklatták, hogy felmondott három nap után. Arata barátai előtt is titkolta azt, hogy nincs munkája, pontosabban csak élelmiszer bolti állást tudott betölteni. Egyik este, mikor hazafelé igyekezett, enyhén illuminált állapotban, belefutott egy Yoake Ryou nevű férfiba, aki egy ajánlatot tett neki. Ebben az állt, hogy amennyiben részt vesz egy kísérletben, ami egy évig tart, mindent a cég fizet és nem kizárt az sem, hogy állást is tudnak neki felajánlani, ennek a "kalandnak" a végén. Arata szinte egyből bele is ment, majd a tablettát bevéve, reggel rádöbben arra, hogy tíz évet megfiatalodott. Nem sokkal ezután meg is jelenik Ryou és vázolja is a helyzetét. Ebben az állt, hogy diákként kell eltöltenie az évet és rájönnie arra, hol is siklott ki az élete. Ezzel helyre tudja hozni, viszont senkinek nem beszélhet erről, mert abban a pillanatban megszakítják a kísérletet. Telnek is a napok, majd megismerkedik Arata az osztályában több emberrel is. A sportos Kariu Renával, az okos Ouga Kazuomival, a szeleburdi Onoya Annal és Hishiro Chizuruval. Később azonban kiderül a szereplőkről több dolog is a későbbiekben, azonban ez erősen spoiler tartalmú lenne. A történet igazából arra éleződik ki, hogy hogyan is irányítja a körülötte zajló eseményeket, a legmegfelelőbb útra. Ezen kívül pedig fény derül pár olyan dologra, hogy miért hagyta ott a munkát, kik is azok akikkel összebarátkozott, mi van igazából közöttük, viszont az egy remek dolog volt, hogy csak kinézetre fiatalodik meg az adott személy, viszont a belső szervezete, marad ugyan azon a szinten. Érdemes megtekinteni Aratát: Sörözik, viszonylag sűrűn, gyakran dohányzik - Amiből az első részben volt is baj - és rengeteg időt tölt lazulással. Így nem csoda, hogy egy tesiórán pocsékul teljesít. Na, de még mielőtt valaki félreértené, nem egészség guru vagyok, hogy prédikáljak nektek mi a rossz meg mi nem. Aki elég érett, el tudja dönteni mi kell neki és mi nem.



KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONHANGOK:

A grafika igazából számomra nem nyújtott semmi olyat amitől kimagasló lenne, egy felső-közép szintre szerintem remekül belőtték és jó helyen is van ott ahol, legalább nem veszi el az történetről a lényeget és talán könnyebben mögé is tudunk nézni. Főleg ha megnézzük azt, hogy milyen grafikája van a 91Days-nek, amit TUDOM nem a TMS E. csinált, hanem a Shuka, de akkor is ugyan az a szezon.

A zenékről annyira nem is igazán tudok nyilatkozni, nagyon egyik sem ragadt meg úgy a fejemben, hogy azt hallgassam, viszont az biztos, hogy az opening megadja a hangulatát a műnek.

Szinkronhang téren viszont eldobom az agyam. Régebbi kedvenc szinkronszínészeim is helyet kaptak a stábban, rögtön ilyen Kensho Ono, aki a Kuroko no Basuke főszereplőjének is adta a hangját, illetve a Magiban Hakuryuu Ren hangját is Ő szolgáltatta. Azután ott van Ai Kayano, aki a Guilty Crown főhősnőjét, Inori-t szinkronizálta, de a No Game No Life Shirojának a hangját is Ő kölcsönözte. Végül pedig ott van Haruka Tomatsu, akit én csak a Shikiből ismerek, mint Shimizu Megumi hangja, de nincs az az isten, hogy én azt végig nézzem! Ettől eltekintve a Magi nála is megjelenik, mert Morgiana hangja is Ő volt. Ja meg hozzá köthető Asuna a Sword Art Onlineból.


VÉLEMÉNY:

Igazából én ennek az animének kétszer ültem neki. Először amikor kijött, akkor az első részből nagyjából 10 percet néztem meg és dobtam is tovább, mondván: Úgy sem fog akkorát ütni, hogy megnézzem, felesleges rá pazarolnom az időt. Hát én akkorát tévedtem akkor gyerekek...A múltbéli Balázs kaphatna tőlem most a fejére. Néhol abszolút kiszámítható anime, de van ahol engem csontra megtudott etetni, hogy mi is lesz, de utána meg csak azért se az történt. Az a pár csavar ami benne van, abszolút a helyén van. Arról nem is beszélve, hogy a seinen animékben nem mindig, sőt ritkán veszik elő a cigarettát és az alkoholt, itt viszont van bőven, ami nem baj. Csak ésszel igyon mindenki, ugye. Visszatérve a Re:Life-ra, csak jókat tudok mondani róla, azt mondjuk bánom, hogy Ryou-ról sokat nem tudtunk meg, számomra Ő a legrejtélyesebb alak az egész műben. Ha lenne róla valami spin-off, biztosan elolvasnám, kétség sem fér hozzá. Ajánlani tudom mindenkinek, nem egy mestermű, viszont kikapcsolódásnak és gondolkodásra, keresve is alig találhatna az ember jobbat.