2018. február 17., szombat

Yowamushi Pedal, a kedvenc sport animém

Ha megkérdezed az embereket, akik néznek rendszeresen animéket, hogy melyik a kedvenc sporttal kapcsolatos darabod, akkor nagyon nagy rá az esély, hogy a Kuroko no Basket, Haikyuu!! Esetleg a Hajime no Ippo rajta lesz azon a bizonyos listán. Én az a fajta ember vagyok, aki imádja a sportokat, ezzel együtt szurkolni is imádok, legyen az labdarúgás, kézilabda, vízilabda, hogy párat megemlítsek. Viszont, ha a labdajátékok azok, amiket a legjobban szeretek, akkor mégis hogyan lehet az, hogy egy biciklizéssel foglalkozó Shounen anime, ami ráadásul klisékkel is bőven el van látva, arra mondom azt, hogy „Igen, számomra ez a numero uno”?

Minden visszavezethető a valóéletre, hiszen nagyon szeretek biciklizni. Nyáron, ha munkába kellett mennem a szomszéd faluba, akkor is nyeregbe pattantam, a buszozást meghagytam az iskolás időkre. El is használtam már pár kereket, hiszen szeretek minél nagyobb sebességgel menni, természetesen a sebességhatárokat betartva. Arról nem is beszélve, hogy közel sem egy szénszálas, országúti kerékpár tulajdonosa vagyok, hanem csak egy mezei moutain bike-nak, ami már látott pár kilométert.

No, de hogyan is találtam rá erre az animére? Minden ott kezdődött, hogy belecsöppentem ebbe a színes és szagos, néhol pedig kifejezetten ótvar világba, majd daráltam be mindent, amit találtam és érdekelt. Így történt, hogy rátaláltam a sport témára, elsősorban pedig a foci volt a célpontom. Az Area no Kishi után szétnéztem még, hátha van valami érdekes és akkoriban Kuroko meg a többi kosaras, a kanyarban nem volt. Megtaláltam egy 2007-es animét, az OverDrive-ot és tetszett. Sok mindenre már nem emlékszem, de arra nagyon, hogy bejött. Ezért gondoltam, miért is ne keressek tovább ilyet és PUFF! 2013-ban rátaláltam a Yowamushi Pedal-ra.


Az alaptörténet, rém egyszerű. Sokat nem is szeretnék beszélni róla, hiszen ezzel az animével kezdődött meg az AnimeSétány útja is. Onoda Sakamichi, aki frissen bekerült a középiskolába be szeretne lépni az anime klubba, de sajnos az bezárt és csak úgy indulhat újra el, ha lesznek támogatók. Mivel senki nem akad, a sok próbálkozás ellenére, Shunsuke Imaizumi hatására belép a kerékpáros klubba – annak ellenére, hogy egyáltalán nem híve a sportoknak, de bakker… 90 kilométert letekerni egy tök átlagos biciklivel, majdnem minden nap, nem gyenge – később pedig megismerkedik Shokichi Naruko-val, akikkel történik sok érdekes, megható és még napestig sorolhatnám, hogy micsoda, de akkor elvenném az élményt. Azt pedig egyáltalán nem akarom.

Ugye, ez volt 2013-ban, viszont akkor nagyon kiakadtam, hiszen a legizgalmasabb verseny közben lett vége az első évadnak, szerencsére 2014 őszén folytatódott. Eltelt három év, mialatt kaptunk 5 filmet, 1 OVA-t és 1 ONA-t. 2017-ben pedig felcsillant a szemem, hiszen megláttam, hogy jön a harmadik évad, New Generation alcímmel. Teljesen felkerültem a Hype vonatra, amin szinte csak Én ültem, de rendületlenül. 2018-ban pedig megkaptuk a 4. évadot, Glory Line alcímmel és a kaland megy tovább.

Ez a rengeteg tartalom, engem olyan szinten varázsolt el, mint az agyon hype-olt Kuroko no Basket másokat (félre ne értsetek, az első évad abból tetszett is a többit meg még makacsságból nem néztem meg). A grafika nem egy nagy durranás, de szerencsére mangahű a képi ábrázolás. Arról nem is beszélve, hogy a zenék nagyon ott vannak a szeren. Miközben ezt írom, folyamatosan hallgatom és jönnek vissza az emlékek, hogy „de jó is volt”. Mivel biciklis csapatok vannak benne, ezért a csapatok közül is talál az ember szimpatikust, arról a rengeteg karakterről meg nem is beszélve, akikkel tud a néző azonosulni. Főleg, hogy a harmadik évadban kitárul a világ, több irányba is. Mert szerencsére nem csak Onoda iskoláját mutatják be, hanem a riválisokat is. Tökéletesen bemutatja milyen is egy igazi barátság, hogyan tudod a csapatmunkát tökélyre fejleszteni és miként tudsz egyáltalán csapatban dolgozni, hiszen valljuk be, nagyon sokan tartanak attól, hogy csapatban kelljen bármit is művelni. Bepillantást kapunk abba, hogyan is érdemes felkészülni egy versenyre, milyen eszközök kellenek egyáltalán ehhez, miket fogyasztanak a versenyzők, hogy zajlik egy teljes értékű verseny, továbbá együtt izgulhatunk azokkal, akik nem is élő emberek, csupán rajzolt és kitalált karakterek. Viszont ennyi eltelt rész távlatában, ami a legfontosabb a karakterfejlődés. Ezzel szerintem nem árulok el zsákbamacskát és előbb vagy utóbb, a való életben is, kialakul az emberben a tenni akarás és a felelősségérzet. Akkor itt miért ne lenne? Valamint szerencsére nem olyan görcsösen és gyerekesen rágja, a szádba hogyan működik a bicikli, mint a Minami Kamakura Koukou Joshi Jitenshabu. Azt messze kerüljétek el.


Nyilvánvalóan nem tökéletes az anime, ahogyan egyik sem, mert mindig lesz valaki, aki lehurrogja, viszont én mégis bártan tudom ajánlani azt, hogy nézd meg legalább az első évadot, mert nagy az esély rá, hogy meg fogod szeretni.

2018. január 6., szombat

Ousama Game The Animation

Társasjátékok. Kultúrától függetlenül, ez egy társasági szórakozás, amit ingyen is, vagy akár különféle legyártott játékokkal is művelhetsz, természetesen másodmagaddal. Ki ne emlékezne a "Ki nevet a végén?", "Gazdálkodj okosan!", "Uno" vagy "Monopoly" nyújtotta örömökre, vagy agyvérzésekre. Persze akik idősebbek már néhány ivósjátékkal is bepróbálkozhatnak, de ahogy Nabu-Senpai mondaná: Kipróbálása csakis, saját felelősségre. Mint ingyenes társasjáték, van egy rakat és ilyen a Király Játéka. Itt a résztvevők húznak egy pálcát (nyilván annyiból ahányan vannak) és aki a Király abban a körben, Ő mondja meg, hogy ki vagy kik mit csináljanak és esetlegesen kivel. A parancsot teljesíteni kell, mert ha nem jár a büntetés. Erre alapszik a mai animénk is, legalább hetven százalékig. Nektek mi volt vagy éppen micsoda a kedvenc társasjátékotok? 


ELÖLJÁRÓBAN

A mű megalkotója nem más, mint Kanazawa Nobuaki. Négy mangát jelentetett meg az Ousama Game világában. Az első szimplán csak Ousama Game volt, majd érkezett az Ousama Game: Shuukyoku, egy előzménysztori követte Ousama Game: Kigen néven és végül megkaptuk az Ousama Game: Rinjou mangát is. Ha jól tudom akkor az azonos című novellából készült az első manga. Az anime adaptációt pedig 2017 őszén kaptunk meg, a Seven jóvoltából. Őszintén megmondom, a felsoroltatott művekből csak az Okusama ga Seitokaichou az amit ismertem az Ousama Game The Animation előtt. Ha az információm pedig nem csalókák, akkor készül Live Action is az animéből...bár ne készülne.

TÖRTÉNET

Az anime főhőse, szintén Kanazawa Nobuaki. Az új diák, Nobuaki nem került kimondottan közel senkihez az osztályban. Mindenkivel távolságtartó, rideg és hirtelenharagú is. Bár próbálnak vele beszélgetni és barátkozni, főleg Honda Natsuko, de Ő megtöri azt a jeget Nobuaki szívében és kissé közel kerül hozzá. A sportfesztiválon fel is engem, szinte mindenki felé és kezdődhet a megszokott középiskolás élet...vagy mégsem? Az éjjel Nobuaki kap egy üzenetet amiben ez áll: Ez a Király Játéka. Az osztályod minden tagja részt vesz a játékban. A Király parancsa megkérdőjelezhetetlen. Egy feladatot 24 óra alatt kell megcsinálni, vagy büntetésben részesülsz. A játékból való kilépés nem engedélyezett. Nobuaki persze tudja, hogy miről szól a fáma, másnap viszont mindenki azt hiszi, hogy Ő szórakozott ezzel az egésszel. Amolyan rossz vicc. Az ő feladata az volt, hogy csókolja meg Natsukot, viszont Nobuaki inkább kiszállni akart volna, a halálával, Natsuko viszont még időben megtalálta és teljesítették a feladatot. Ekkor viszont éjfélt üt az óra és záporozni kezdenek a büntetésről az üzenetek. Sorra halnak meg a diákok, majd akik túlélték, azok is összegyűlnek egy helyen, ahol természetesen a főhősről gondolják azt, hogy Ő csinálja az egészet, majd hivatalosan is elkezdődik a Király Játéka. Sajnos a történetről nem mondhatok többet, hiszen bármit kiejtenék a számon, erős spoilerrel érne fel.  Nem egy csavar van a történetben, rögtön már a második részben is van egy hatalmas. Azonban szinte részről részre megmarad ez a dolog. Ahogy haladunk előre a történetben úgy ismerjük meg Nobuaki múltját és azt, hogy hogyan vesztette el az osztálytársait, a barátait és a szerelmét az előző Király Játékában, továbbá egy kulcsfontosságú dolog is napvilágra kerül, ami a legelső Király Játéka volt.


GRAFIKA, ZENÉK, SZINKRONHANGOK

Maga az anime grafikája egy erős közepes nálam, semmi különleges nincs benne, arról nem is beszélve, hogy van benne cenzúra. Eget Japán, ha már késő este vetítettétek le, akkor mégis minek...Na, de ezen lendüljünk is túl. Nem ismerem az ottani médiatörvényt.

A zenék terén kimagasló! Legalábbis az opening. Végre egy tökös, zúzós, metál zene, ami tény, hogy angolul van, de legalább van. A legtöbb animéből, főleg ami komolyabb témát dolgoz fel és ne adja Isten, még bele is illene, legalább az openingbe vagy az endingbe a rock, esetleg a metál, akkor tegye meg. Ez természetesen nagyon elenyésző szám. Hogy az ending? Az kevésbé nyerte el a tetszésemet, de még mindig jobb, mint pár animéjé amit az évek során láttam. A részekben felcsendülő betétdalok pedig nálam túlzottan maradandóak nem voltak, de hozzáadtak mindig valamit az egyes jelenetekhez.

Na és akkor a szinkronhangok. Ide nagyon nem is tudnék mit írni, mert a legtöbb szinkronhang, tök átlagos volt. Leginkább egy hangszín, de azok legalább jól lettek visszadva. Akit kitudnék emelni, az Natsuko hangja, Horie Yui, aki tökéletes volt szerintem Natsuko hangjának. Mindenki megfogja érteni, hogy miért, ha megnézi az animét.

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ RÉSZEK HALMOZOTTAN SPOILERT TARTALMAZNAK, EZÉRT ELOLVASÁSUK, CSAK AKKOR AJÁNLOTT, HA MÁR LÁTTAD AZ ANIMÉT! 

VÉLEMÉNY

És akkor most engedjétek meg, hogy szabadjára engedjek mindent, ami az animével kapcsolatban éreztem! Nem véletlen mondtam azt több helyen is, hogy középszerű, hiszen az. Túlélő animéről van szó, ami egyáltalán nem új. Hiszen a Mirai Nikki, a Sword Art Online (legalábbis az első évad fele) és a Deadman Wonderland is erre a témára alapszik és itt tényleg a lét a tét. Horror animékből is van annyi, mint a retek, viszont hatalmas szerencséje a műnek, hogy nem az agyatlan vérontás a célja, valamint az, hogy a gore rajongókat kielégítse. Nincs itt sem hiány a vérből, de szerencsére nem olyan szinten, hogy az már zavaró legyen. Néha azonban amikor teljesen kikapcsoltam és csak a történetre koncentráltam, elfogott egy furcsa érzés. Egyszerre a szánalom érzése a karakterek iránt, valamint a rosszul lét, hogy "bakker, ez simán lehetne valóság is". Tehát beletudtam magam élni, sokkal jobban, mint egy Highschool of the Dead-be. Ami egyszerre zombi apokalipszis, (vidd innen) másrészt meg fan-service, ami lehet néhol túl lett tolva. A legtöbb mellékszereplő kifejezetten béna volt, mert azon kívül, hogy "Ezt nem teheted" és "Te jó ég" nem sokat tettek hozzá a dolgokhoz, eltérve egy-kettő üdítő kivételtől. Natsuko és Nobuaki karaktere szerintem remekül el lett találva. Nobuaki az az igazi mindenkin segíteni akarok és mindenkit megakarok menteni személy, Natsuko pedig az a kifejezetten "én" központú személy. Amit viszont nem értettem, hogy mégis minek, de azt meg aztán végképp nem, hogy mégis hogyan sikerült beleszuszakolni, ennyi szerelmiszálat a történetbe. Értem én, hogy középiskola és a teszetoszó-teronok  úgy dolgoznak a szereplőkben, mint Sztahanov a szénbányában, de néhol erőltetettnek éreztem, de azért volt számomra nem egy megható pillanat. Itt a történet közben, a végén meg aztán pláne mindenki szerelmes volt, már szinte mindenkibe, vagy legalább egy karakterbe. Aztán a lezárás is igencsak erőltetett volt, érződött, hogy 12 rész ide kevés, viszont mivel maga a manga sorozat sem hosszú, ezért valószínűleg nem véletlen ez a megoldás. Azonban szerintem sokkal királyabb lett volna, hogyha nem egy sorozatot kapunk, ami teljes káosz az időben való ugrálás miatt, hanem hármat. Ott lett volna Nobuaki előző iskolája, majd jöhetett volna ez, ahol már csak a mostani osztálya volt és harmadiknak megcsinálhatták volna az Első Király Játéka sorozatot. Hogy ennek mennyire lett volna létjogosultsága? Én jobban értékeltem volna a dolgot. Összességében nálam egy erős 6.5/10 és nem tudom miért, de nekem a felsorolt hibáktól eltekintve, nagyon is tetszett az anime és mindenhol azt olvasom, hogy a manga egy mestermű. Az, hogy ez így van-e azt passzolom, viszont egyszer mindenki nézze meg, sokat nem fog veszteni, ez a túlélős, pszicho-horror kayvasz bár közepesen sült el, mégis elgondolkodtató. Ja és az is plusz pont, hogy volt egy "Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon" jelenet.