Ha megkérdezed az embereket, akik néznek rendszeresen animéket, hogy melyik a kedvenc sporttal kapcsolatos darabod, akkor nagyon nagy rá az esély, hogy a Kuroko no Basket, Haikyuu!! Esetleg a Hajime no Ippo rajta lesz azon a bizonyos listán. Én az a fajta ember vagyok, aki imádja a sportokat, ezzel együtt szurkolni is imádok, legyen az labdarúgás, kézilabda, vízilabda, hogy párat megemlítsek. Viszont, ha a labdajátékok azok, amiket a legjobban szeretek, akkor mégis hogyan lehet az, hogy egy biciklizéssel foglalkozó Shounen anime, ami ráadásul klisékkel is bőven el van látva, arra mondom azt, hogy „Igen, számomra ez a numero uno”?
Minden visszavezethető a valóéletre, hiszen nagyon szeretek biciklizni. Nyáron, ha munkába kellett mennem a szomszéd faluba, akkor is nyeregbe pattantam, a buszozást meghagytam az iskolás időkre. El is használtam már pár kereket, hiszen szeretek minél nagyobb sebességgel menni, természetesen a sebességhatárokat betartva. Arról nem is beszélve, hogy közel sem egy szénszálas, országúti kerékpár tulajdonosa vagyok, hanem csak egy mezei moutain bike-nak, ami már látott pár kilométert.
No, de hogyan is találtam rá erre az animére? Minden ott kezdődött, hogy belecsöppentem ebbe a színes és szagos, néhol pedig kifejezetten ótvar világba, majd daráltam be mindent, amit találtam és érdekelt. Így történt, hogy rátaláltam a sport témára, elsősorban pedig a foci volt a célpontom. Az Area no Kishi után szétnéztem még, hátha van valami érdekes és akkoriban Kuroko meg a többi kosaras, a kanyarban nem volt. Megtaláltam egy 2007-es animét, az OverDrive-ot és tetszett. Sok mindenre már nem emlékszem, de arra nagyon, hogy bejött. Ezért gondoltam, miért is ne keressek tovább ilyet és PUFF! 2013-ban rátaláltam a Yowamushi Pedal-ra.
Az alaptörténet, rém egyszerű. Sokat nem is szeretnék beszélni róla, hiszen ezzel az animével kezdődött meg az AnimeSétány útja is. Onoda Sakamichi, aki frissen bekerült a középiskolába be szeretne lépni az anime klubba, de sajnos az bezárt és csak úgy indulhat újra el, ha lesznek támogatók. Mivel senki nem akad, a sok próbálkozás ellenére, Shunsuke Imaizumi hatására belép a kerékpáros klubba – annak ellenére, hogy egyáltalán nem híve a sportoknak, de bakker… 90 kilométert letekerni egy tök átlagos biciklivel, majdnem minden nap, nem gyenge – később pedig megismerkedik Shokichi Naruko-val, akikkel történik sok érdekes, megható és még napestig sorolhatnám, hogy micsoda, de akkor elvenném az élményt. Azt pedig egyáltalán nem akarom.
Ugye, ez volt 2013-ban, viszont akkor nagyon kiakadtam, hiszen a legizgalmasabb verseny közben lett vége az első évadnak, szerencsére 2014 őszén folytatódott. Eltelt három év, mialatt kaptunk 5 filmet, 1 OVA-t és 1 ONA-t. 2017-ben pedig felcsillant a szemem, hiszen megláttam, hogy jön a harmadik évad, New Generation alcímmel. Teljesen felkerültem a Hype vonatra, amin szinte csak Én ültem, de rendületlenül. 2018-ban pedig megkaptuk a 4. évadot, Glory Line alcímmel és a kaland megy tovább.
Ez a rengeteg tartalom, engem olyan szinten varázsolt el, mint az agyon hype-olt Kuroko no Basket másokat (félre ne értsetek, az első évad abból tetszett is a többit meg még makacsságból nem néztem meg). A grafika nem egy nagy durranás, de szerencsére mangahű a képi ábrázolás. Arról nem is beszélve, hogy a zenék nagyon ott vannak a szeren. Miközben ezt írom, folyamatosan hallgatom és jönnek vissza az emlékek, hogy „de jó is volt”. Mivel biciklis csapatok vannak benne, ezért a csapatok közül is talál az ember szimpatikust, arról a rengeteg karakterről meg nem is beszélve, akikkel tud a néző azonosulni. Főleg, hogy a harmadik évadban kitárul a világ, több irányba is. Mert szerencsére nem csak Onoda iskoláját mutatják be, hanem a riválisokat is. Tökéletesen bemutatja milyen is egy igazi barátság, hogyan tudod a csapatmunkát tökélyre fejleszteni és miként tudsz egyáltalán csapatban dolgozni, hiszen valljuk be, nagyon sokan tartanak attól, hogy csapatban kelljen bármit is művelni. Bepillantást kapunk abba, hogyan is érdemes felkészülni egy versenyre, milyen eszközök kellenek egyáltalán ehhez, miket fogyasztanak a versenyzők, hogy zajlik egy teljes értékű verseny, továbbá együtt izgulhatunk azokkal, akik nem is élő emberek, csupán rajzolt és kitalált karakterek. Viszont ennyi eltelt rész távlatában, ami a legfontosabb a karakterfejlődés. Ezzel szerintem nem árulok el zsákbamacskát és előbb vagy utóbb, a való életben is, kialakul az emberben a tenni akarás és a felelősségérzet. Akkor itt miért ne lenne? Valamint szerencsére nem olyan görcsösen és gyerekesen rágja, a szádba hogyan működik a bicikli, mint a Minami Kamakura Koukou Joshi Jitenshabu. Azt messze kerüljétek el.
Nyilvánvalóan nem tökéletes az anime, ahogyan egyik sem, mert mindig lesz valaki, aki lehurrogja, viszont én mégis bártan tudom ajánlani azt, hogy nézd meg legalább az első évadot, mert nagy az esély rá, hogy meg fogod szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése